A termelés állt, a kompresszorok mégis működtek
Egy gyártócsarnok sűrített levegős rendszerének villamosenergia-fogyasztását vizsgálva azt láttuk, hogy a kompresszorok termelési időn kívül is rendszeresen elindultak, amikor elvileg nem volt sűrített levegő felhasználás.
A mérési adatok alapján a gépek ilyenkor a csőhálózat nyomásveszteségét pótolták: a rendszerből elszökő levegőt termelték újra és újra.
A feltárt veszteség megszüntetésével becslésünk szerint havi körülbelül 1 000 kWh villamosenergia-fogyasztás lett volna megtakarítható.
A kiinduló helyzet
Egy gyártócsarnok sűrített levegős ellátását több kompresszor biztosította.
A rendszer a termelés során természetesen jelentős villamosenergia-fogyasztó volt. Önmagában ebben nincs semmi rendkívüli: a sűrített levegő előállításához energia szükséges.
A kérdés inkább az volt:
mi történik akkor, amikor nincs termelés és nincs sűrített levegő felhasználás?
Az almérési adatok erre is választ adtak.
Mit mértünk?
A kompresszorok villamos teljesítményfelvételét folyamatosan nyomon követtük.
A mérési görbén jól elkülöníthetők voltak a termelési időszakok és azok az időszakok, amikor a gyártás már állt.
A várakozás az lett volna, hogy levegőelvétel nélkül a kompresszorok is hosszabb időre leállnak.
Nem ez történt.
A gépek a termelési időn kívül is rendszeresen bekapcsoltak.
Mit mutatott meg az almérés?
Az ábrán elsősorban a termelésen kívüli időszakokat érdemes figyelni.
A kompresszorok ilyenkor sem maradnak tartósan kikapcsolva, hanem időről időre újra elindulnak.
Pedig ezekben az időszakokban nincs olyan technológiai levegőigény, amely ezt indokolná.
Ez az ismétlődő működés nagyon fontos jelzés:
valahol folyamatosan fogy a sűrített levegő akkor is, amikor annak nem kellene fogynia.
A villamosenergia-mérés ebben az esetben tehát közvetetten a sűrített levegős hálózat veszteségét tette láthatóvá.
Mi okozta a felesleges fogyasztást?
A mérési adatok alapján a kompresszorok a termelésen kívüli időszakban a szivárgó sűrített levegős csőhálózat nyomásveszteségét pótolták.
A hálózatból lassan elszökött a levegő, csökkent a nyomás, a kompresszor elindult, visszatöltötte a rendszert, majd leállt.
Ezután ugyanez a folyamat újra kezdődött.
Vagyis villamos energiát használtunk fel olyan sűrített levegő előállítására, amelyből nem lett hasznos termelési munka.
Mit lehetett volna változtatni?
A megoldás ebben az esetben nem új kompresszor vásárlása vagy egy nagy energetikai beruházás lett volna.
A sűrített levegős hálózat szivárgási pontjainak feltárására és javítására lett volna szükség.
A szivárgások megszüntetésével csökkent volna a termelésen kívüli nyomásveszteség, így a kompresszoroknak sem kellett volna rendszeresen újraindulniuk. Az eredeti elemzés alapján ezzel havi körülbelül 1 000 kWh fogyasztáscsökkenés lett volna elérhető.
eredmény
Ebben az esetben az almérés egyértelműen feltárta a problémát és annak energetikai következményét:
~1 000 kWh/hó megtakarítási lehetőség
A megrendelő azonban végül nem döntött a hálózati szivárgások megszüntetése mellett, ezért ezt fontos különválasztani a korábbi esettanulmányainktól:
itt nem megvalósult megtakarítást, hanem mérési adatokkal feltárt megtakarítási lehetőséget mutattunk be.
Mit mutat meg ez az eset?
A legdrágább energia sokszor az, amelyből semmilyen hasznos munka nem lesz.
Egy sűrített levegős rendszer működhet úgy évekig, hogy a veszteség szemmel nem látható. A kompresszorok elindulnak, leállnak, a nyomás rendelkezésre áll – kívülről úgy tűnhet, minden rendben van.
A fogyasztási görbe azonban megmutatja azt is, mi történik akkor, amikor elvileg semminek nem kellene történnie.
Az almérés egyik legnagyobb értéke éppen ez: láthatóvá teszi a működés rejtett veszteségeit.
Az Ön telephelyén mi fogyaszt akkor, amikor már nincs termelés?
Az almérés segítségével a munkaidőn kívüli, készenléti és indokolatlan fogyasztások is elkülöníthetők.